Október 3. Tegnap művésznapom volt, hibátlan teljesség, életes élet. Makón beszélgettem művészetről, emberekről, és házakról, színes textilszálakból szőtt székelykapukról, és reményről. Alkotó emberekkel találkoztam. Egyre jobban megismerem Makót, a helyiek azt mondják “kis város”, persze idézőjelbe is csak én teszem, ők ugyanezt macskakörmök nélkül jegyzik. Rossz szó a kisváros – van egy lekicsinylő mellékzöngéje -,…

Január nyolc. Későn sikerült elaludnom és egészen korán ébredtem. Szeretem a havat odakinn: ilyenkor mindig nyugodtabban ébredek. Nagyobb a csönd. Egy hét távlatából megállapíthatom, egyre nehezebben viselem a szilvesztert. Megöregedtem? Meglehet, bár két kutyánkon is különbözőképpen mutatkoznak a korosodás egyértelmű jelei. Dézi – kisebbik termetű terrierünk – szó szerint halálra rémül az év végi durranásoktól.…

Kettőezer és tizenkilenc január hat. Kávé és klaviatúra Jól aludtam. Búzamag-álmomat a hó alatt rögtön feledtem. Minden áldott reggel sajognak tagjaim. Hátam és derekam ismétlődő fájdalmát tavalyról hoztam magammal, akár azokat a számomra teljességgel fölösleges kilóimat, melyek derekamra rakódtak az őszi-téli hónapokban. Kávé és klaviatúra. Félhomályos konyhaasztal félig üres vizespohárral, morzsákkal, bordó ünnepi terítővel. Vannak…

Világbajnoki döntő: vesszőfutás – avagy a monopolhelyzetben lévő áramszolgáltató visszavág Fagyos éjszaka szűk családi körben. Fűtés és világítás nélkül, egy két éves kislánnyal, egy leolvadt frizsiderrel és egy gyanútlanul kifizetett tízezer forintos csekkdarabkával. Lendületesen tekertem hazafelé a napsütésben, amikor telefonom megcsörrent zsebemben. A készülékből feleségem sürgető hangja szól, igyekezzek haza, éppen lekötnek minket az elektromos…

Fürjecske Egy sárga műanyagketrecben élte túl a telet. Fürjecske ősztől tavaszig a hideg melléképületben lakott. Ketten maradtak a négyből – ám végül társa is megfagyott. Jégvirágos január. Nagy túlélő – csöpp madárka – sebesen csipegette a darált kukoricát. Japánban minden bizonnyal enyhébbek a telek – gondolta pálcikalábaival a göndör faforgácsot taposva. Kurta szárnyaival ritkán verdesett,…

2016. december 27. (…) Végre volt egy nap, amikor pihenhettünk. Délelőtt sétáltunk egyet a falu szélén. Kamilla nagyot aludt a babakocsiban, miközben csodáltuk a kopár december végi napsütést. Tar ágú fák álltak távolabb néma őrt. Le fogom rajzolni őket. Fekete tussal. Ecsettel kell majd elmosnom itt-ott a feketeséget. Szürke tónusú kép lesz. Daisy ünnepi hangulatban…

avagy “Messze ringó kettő-pont nulla” és más régi históriák. Haladjunk hátulról “Előre”! …1989. Tanévzáró ünnepély a nagy iskolában – a Földmíves utcában. Engem is kihívtak a könyvjutalomért és az oklevélért. Ekkor még éltanuló voltam. Őszintén. Azonban már valahol a mélyben éledezett bennem valamiféle lázadó dac. Az ünneplős nadrágom szárát egy vastagabb vörös zokniba húztam. Faarccal…